Hogyan mondjam el neki?
2022.12.15
Amikor meghalt egy családtag …. Mégis hogyan mondjam el óvodás vagy még attól is kisebb gyermekemnek?
Nagyon fontos hogy tudja a gyerek: hogy - miért változott meg hirtelen körülötte a család. - miért lettek szomorúak,- miért sírnak, - miért kezdenek másabb ruhában járni mint szoktak. ….--és miért nem látja mostanában az adott családtagot.
A gyerek korának megfelelő egyszerűséggel mondjuk meg neki, hogy kivel mi történt. Szeretettel és tényszerűen, pl. meghalt mert olyan beteg volt hogy már nem bírt a szervezete meggyógyulni.
És nem, nem! Nem elutazott a meghalt családtag. Mert akkor várja haza a gyerek. Várja hogy jöjjön már haza végre. ÉS nem érti, hogy miért nem utazik már vissza. És aztán számára ezt követően az utazás vajon mivel fog összekapcsolódni? Nem nehéz kitalálni. Hát azzal, hogy a szeretett családtag eltűnt, elhagyta őt, soha nem jött vissza. És lehet hogy nem beszél róla a gyerek, de ez egyáltalán nem jelenti azt hogy nem is gondol rá és nincsenek kérdései , bizonytalanságai. Csupán azt jelenti, hogy nincs kinek és kivel beszélni róla, mert megérzi hogy a szüleinek nehéz erről a témáról beszélni és nem terheli a szüleit.
Nem örökre elaludt a meghalt családtag. Mert akkor aztán az alvás nem lesz nagyon jó dolog. Nem csoda ha nem akar majd elaludni a gyerek. Nem akar ő is örökre elaludni. Ez a kifejezés csak nekünk felnőtteknek szép. A gyerek szó szerint érti, minél fiatalabb, annál inkább.
Nem azért mert csupán öreg volt (hanem mondjuk ezzel együtt jártak betegségek, gyengeségek). Mert akkor félni kell az öregségtől. És egy gyerek szemszögéből mikortól számít valaki öregnek? Én emlékszem, hogy általános iskolás koromban akik a szüleimtől idősebbek voltak azokat hű, de öregnek gondoltam- lehettek vagy 40 évesek, ha visszaszámolok.
Nem azért mert szimplán beteg volt. Mert akkor nagyon félelmetessé válik minden betegség, hiszen abba nagyon bele lehet halni. Azért meg főleg nem , mert valaki rosszul viselkedett, mert valaki nem fogadott szót.
Mit mondjunk akkor mi, hogyan és miért történt és hogyan tovább? Gondoljuk át magunkban hogy tényleg mi történt. Fogalmazzuk is meg egyszerű szavakkal , először csak magunkban. Ezt a mondatot sokszor nagyon nehéz megfogalmazni. De hát csak az a legjobb ha elmondjuk a gyereknek. És mondjuk el a gyereknek, miközben biztosítjuk őt afelől, hogy nem a gyerek miatt történt és nem a gyerek tehet róla. És szabad sírni, szabad szomorúnak lenni, és szabad vidámnak is lenni.
Nagyon fontos hogy tudja a gyerek: hogy - miért változott meg hirtelen körülötte a család. - miért lettek szomorúak,- miért sírnak, - miért kezdenek másabb ruhában járni mint szoktak. ….--és miért nem látja mostanában az adott családtagot.
A gyerek korának megfelelő egyszerűséggel mondjuk meg neki, hogy kivel mi történt. Szeretettel és tényszerűen, pl. meghalt mert olyan beteg volt hogy már nem bírt a szervezete meggyógyulni.
És nem, nem! Nem elutazott a meghalt családtag. Mert akkor várja haza a gyerek. Várja hogy jöjjön már haza végre. ÉS nem érti, hogy miért nem utazik már vissza. És aztán számára ezt követően az utazás vajon mivel fog összekapcsolódni? Nem nehéz kitalálni. Hát azzal, hogy a szeretett családtag eltűnt, elhagyta őt, soha nem jött vissza. És lehet hogy nem beszél róla a gyerek, de ez egyáltalán nem jelenti azt hogy nem is gondol rá és nincsenek kérdései , bizonytalanságai. Csupán azt jelenti, hogy nincs kinek és kivel beszélni róla, mert megérzi hogy a szüleinek nehéz erről a témáról beszélni és nem terheli a szüleit.
Nem örökre elaludt a meghalt családtag. Mert akkor aztán az alvás nem lesz nagyon jó dolog. Nem csoda ha nem akar majd elaludni a gyerek. Nem akar ő is örökre elaludni. Ez a kifejezés csak nekünk felnőtteknek szép. A gyerek szó szerint érti, minél fiatalabb, annál inkább.
Nem azért mert csupán öreg volt (hanem mondjuk ezzel együtt jártak betegségek, gyengeségek). Mert akkor félni kell az öregségtől. És egy gyerek szemszögéből mikortól számít valaki öregnek? Én emlékszem, hogy általános iskolás koromban akik a szüleimtől idősebbek voltak azokat hű, de öregnek gondoltam- lehettek vagy 40 évesek, ha visszaszámolok.
Nem azért mert szimplán beteg volt. Mert akkor nagyon félelmetessé válik minden betegség, hiszen abba nagyon bele lehet halni. Azért meg főleg nem , mert valaki rosszul viselkedett, mert valaki nem fogadott szót.
Mit mondjunk akkor mi, hogyan és miért történt és hogyan tovább? Gondoljuk át magunkban hogy tényleg mi történt. Fogalmazzuk is meg egyszerű szavakkal , először csak magunkban. Ezt a mondatot sokszor nagyon nehéz megfogalmazni. De hát csak az a legjobb ha elmondjuk a gyereknek. És mondjuk el a gyereknek, miközben biztosítjuk őt afelől, hogy nem a gyerek miatt történt és nem a gyerek tehet róla. És szabad sírni, szabad szomorúnak lenni, és szabad vidámnak is lenni.