Várandósság-új életek formálódnak. 

Egyesek könnyedén és harmonikusan élik meg várandósságukat, míg mások testi- és lelki gondokkal küszködve készülnek gyermekük fogadására. Hatalmas biológiai, lélektani átalakulás történik a gyermeket váró nő szervezetében, személyiségében.

A legfontosabb - élet születik

A születendő emberke sokszor fenekestől forgatja fel a világot-, hiszen mi a legnagyobb dolog a világon, ha nem az, hogy új élet fogan, nő és születik. A várandósság alatt átélt élmények, meghatározzák az anyaság kezdetét, a későbbi gyermekvállalási kedvet, a párkapcsolat további alakulását. A várandósság hidat formál a múlt-jelen-jövő között, még azok a nők is elkezdenek gondolkodni önmagukon, gyermekkorukon, szüleiken, párjukon, a jövőn, akikre ez korábban kevésbé volt jellemző.

ÉLETSZAKASZ váltás- normatív krízis

A női lét leglátványosabb életszakasz váltása: a várandósság, anyává válás.

Szokták mondani, hogy egy ember életében három kiemelten fontos esemény van: a megszületés, a megházasodás, és a meghalás. A konvencionális életszemlélet szerint a születésünk és halálunk időpontját nem mi döntjük el; más világfelfogás szerint nem véletlen, hogy mikor és hova, melyik családba születünk, és miként távozunk. A házasság a mi kultúrkörünkben saját döntés és elhatározás kérdése (napjainkban). Bár manapság nem feltétlenül jár együtt a gyermekáldás és a házasság, ezért ami életre szólóan és igazán más állapotot hoz létre az nem más, mint a gyermek születése, sőt már a megfoganása is. Onnantól, hogy szülők lettünk, utána ezt már soha többé nem lehet visszavonni. Éles határ ez az ember életében-(kiében is? legalább három: gyermek, anya, apa) - amin visszatérés nem lehetséges. Ha egyszer megfogant majd megszületett egy gyermek, ő onnantól fogva van és a szülei onnantól fogva egész életükben szülők lesznek, itt már nem lehet meggondolni magunkat.

Életünk során számos új helyzetben találjuk magunkat, ami változást von magával. A normál életfolyamatok változásaiból adódó kríziseket normatív krízisnek nevezi a szakirodalom

A személyiségfejlődés során minden életkor -életszakasz sajátos feladatokat ró az egyénre és a fejlődés bizonyos előre meghatározott stációkon, lépcsőfokokon megy keresztül, amelyek során az adott életszakaszra jellemző problémával, életfeladattal, krízissel kell szembesülni. Az adott életszakasz feladatának megfelelő megoldása a következő életszakaszba lépés záloga. Ilyen életfeladatnak, krízisnek tekinthető például fiatal felnőttkorban a szülővé válás.

Jól szeretni önmagunkat, elfogadni testi adottságainkat, személyiségünk jellemzőit és harmóniában lenni saját női szerepeinkben az érett felnőttség jellemzői és gyermekvállalás előtt a jó kezdet feltétele. Aki ebben elakadt, próbáljon fejlődni, hogy ne kizárólag az anyaság szerepe adja női önértékelésének egyetlen pillérét. Nem szerencsés, ha a partnert kirekesztő, női sikereket föladó, gyermekét gúzsba kötve szerető anyaszerepben kompenzálódik a korábbi női önbizalomhiány. Célszerű összehangolni a várandósságra, a magzatra való odafigyelést a munkára, partnerre, családra való törődéssel. Aki a terhesség alatt mindent felad, csak e folyamat köti le érdeklődését, az elakadhat különböző szerepeinek rugalmas egyeztetésében.

Tervezett, várt, kívánt gyermek

A problémamentes terhesség sok tényező függvénye. Természetesen fontos tényező a testi egészség, számít az is, hogy mennyire készült föl valaki a gyermekvállalásra, saját női szerepében hogyan és mekkora helyet talált az anyaságnak, és hogy partnere hol tart a szülőszerep elfogadásában. Fontos, hogy a várandósságból ne maradjon ki az apa sem. Az első gyerek születése, minden házasság kritikus időszaka. Aki nemcsak magának akar gyermeket,az törekedjen vigyázni partnerére, kettőjük viszonyára, a családi harmóniára épp olyan nagyon, amilyen sok erőfeszítést tesz a benne növekvő életért.

A hormonális változások érzelmi és testi következményét, a felelősséget, a jövő lehetséges képeit, a várandós nő nem egyedül éli meg. A társ, a férj, a partner is - aktívan, avagy passzívan - kísérője e folyamatoknak.

Ugyan az anya hordozza testében gyermeküket, ő éli át a testi változásokat, de érzésekben, gondolatokban, fantáziában - jó esetben - mindkét szülő nagy átalakuláson megy keresztül. A terhesség lefolyását, a későbbi anya-újszülött kapcsolatot befolyásolja, hogy a partner miként kíséri végig (jelen van-e egyáltalán), támogatja-e ezt az időszakot.

A férfiak gyakran tartanak attól, hogy a baba megszületésével, elveszítik kedvesük figyelmét, gondoskodását, gyengéd szeretetét. A várandósággal a nő válik fontosabbá; már ezt sem könnyű földolgozni egy addig dédelgetett férjnek. Minden elkezd a gyermekről szólni, bár még meg sem született. Ha a férfi addig gyerekszerepben volt, őt kényeztették, a testvérféltékenységhez hasonló - nem tudatos - érzésekkel reagálhat.

A nagy testi, érzelmi változások a nőket jobban érintik. A megszületett fokozott érzékenység arra is alkalmas, hogy segítse a partnert a gyermekvárásában, a jó apává válásában. Aki megtanulja a sokfelé figyelést, annak a gyermek megszületését követően is könnyebb dolga lesz családot formálni.

Szerző: Rákos Piroska, pszichológus

Felhasznált irodalom:

Bakó Tihamér: Verem mélyén. Sorsfordító könyvek. Psycho Art, Budapest, 2008
Hajduska Marianna: Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó Kft., Budapest, 2008
perinatus.hu -honlap cikkei
Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok. Útmutató Kiadó, Budapest, 1997
Rüdiger Dahlke: Sorsfordulók: Az életválság mint az újrakezdés lehetősége, Officina Nova Kiadó, Budapest, 1998