Mire vágynak a gyerekek?

Egyből azzal kezdem ezt a bejegyzést, hogy nem létezik sem  tökéletes ember, sem tökéletes szülő és tökéletes gyereke sem!

Szülőként nem kell a tökéletességre törekedni. Nem a tökéletességre kell törekedni.

Hanem, hogy minél több szeretetet, biztonságot, melegséget, elérhetőséget, figyelmet, igazságosságot, nyugalmat, jókedvet adhassunk és legfőképpen saját magunkat.

A gyereknek nem egy tökéletes apuka vagy anyuka kell, hanem az ő saját apukája és anyukája, aki őt szereti olyannak amilyen és ővele foglalkozik, akinek ő a világ közepe még akkor is, ha történetesen a testvérei is a világ közepei a szülei számára.

Ha valaki jól akarja fölnevelni a gyermekét, nem kell feltétlenül tökéletes szülőnek lennie: a tökéletesség halandó ember számára nem elérhető.

Az viszont lehetséges, hogy elég jó szülők legyünk, vagyis olyan szülők, akik jól nevelik gyermekeiket.   Ha erre törekszünk, nevelési hibáinkat, melyeket legtöbbször épp azért követünk el, mert gyermekeinkkel kapcsolatos érzelmeink túlságosan erősek bőségesen ellensúlyozni fogják azok a helyzetek, melyekben helyesen cselekszünk.

Bruno Bettelheim

SZÜLŐI SZERETET FELTÉTELEK NÉLKÜL

Szeretlek.

Annak szeretlek, aki te vagy.

Akkor is szeretlek, amikor rosszalkodsz, bár nem szabad így viselkedni.

Azaz meggyőződéssel tudhassa és érezhesse a gyerek, hogy történjék akármi is a szülei mindig szeretik őt. Akkor is szeretik, ha éppen csúnyán beszél, vagy butaságot csinál, vagy rosszalkodik, hisztizik, undok, verekszik

Ha a viselkedés helytelen, így azt jogosan elutasítja a szülő, jogosan a gyerek tudtára hozza, hogy másképp kell viselkednie. Ám ezzel együtt is a szülő szeretete sose legyen kétséges. Nagyon jó annak a gyereknek, akinek nem kell megérdemelnie a szülői szeretetet, hanem kapja csak úgy.

" Az anyai szeretet kritikátlan, önzetlen és önfeláldozó, az anyai szeretet mindent megbocsát: a hisztizést, a könnyeket, a közömbösséget, a hálátlanságot is." 

 Joanne Harris

Tipp: Fogalmazd meg szóban ezt a különbségtételt a gyereked felé.

Hogyan? Amikor éppen a rossz viselkedés történik, akkor vagy azonnal le kell állíttatni azt a viselkedést (mert másokat nem bánthat), vagy hagyni egy kicsit, hogy megélje a dühét, haragját, feszültségét ( pl dúl-fúl, kiabál, csapkod, de nem rombol) és aztán segíteni neki, hogy abba tudja hagyni. Lehet mondani, jelezni a gyereknek, hogy "Nem szabad más gyereket/felnőttet bántani, ezt abba kell hagyni." És amikor abbahagyta, akkor segíteni neki, hogy megnyugodjon.

Van, akinek az jön be, ha rögtön beszélnek hozzá és van, akinek kell egy kis idő míg előbb magában rendezi a dolgot. Felnőttként is különbözőek vagyunk, gyerekek is lehetnek különbözőek.

Tehát ott a helyzethez kapcsolódóan rövid időn belül (nem muszáj abban a pillanatban) nagyon lényegre törően megbeszélni vagy csak elmondani, hogy az a viselkedés nem jó és pár szóval megindokolni, hogy miért nem.

Ezt követően később (de azért még aznap) amikor mindenki megnyugodott (azaz a szülő is), nyugodt hangnemben, nyugodt körülmények között elővenni a témát, megkérdezni a gyereket is az esetről és megbeszélni, átbeszélni vele a dolgot. Majd azzal zárni a beszélgetést, hogy egymást megölelve vagy szemébe nézve, vagy megsimogatva a gyereket elmondani neki: "Szeretlek téged, úgy szeretlek, ahogy vagy."

A feltétel nélküli szeretet a legpozitívabb cél, amit kitűzhetünk magunk elé.      Gary Chapman

(Zárójelben azért megjegyzem, mert nem ritka eset: ha esetleg valamiért mégsem tudja a szülő tényleg olyannak szeretni a gyerekét, amilyen - akkor érdemes a szülőnek magának átgondolni- és megérezni, hogy vajon az ő életéből honnan ered benne ez a dolog. Aztán szükség esetén ezt akár pszichológus együttműködésével érdemes helyre tenni magában, aminek kellemes mellékhatása lehet, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb szülővé válik. )