Testi-lelki átrendeződés a várandósság idején
A várandósság nem csak testileg, hanem lelkileg is átalakítja a kismamát. A múltból hozott negatív érzések, a jelen kor elvárásai vajon jó irányba befolyásolhatják a leendő édesanyát?
Az anya is volt magzat
Egyre többen hajlandók elfogadni a gondolatot, hogy a várandósság nem a petesejt megtermékenyülésével kezdődik, hanem egy generációval korábban, a babát váró édesanya megfoganásakor, magzati létének megélésekor és megszületésekor. A mostani édesanyának a saját magzati és születési története az első meghatározó élménye. Mindez hatással van arra, hogy ő milyen érzésekkel éli életét és várja kisbabáját.
Egészen mást tapasztalt meg az életről, aki azt hallotta édesanyjától, hogy teherbe ejtették, végigkínlódta a terhességet, azután majdnem belehalt a szülésbe. Nem meglepő, ha ilyen élettörténeti előzmények után nemcsak a terhességről és szülésről kapott negatív hozzáállási mintát, hanem még saját eredettörténetével is meg kell békélnie. A gyermekről, terhességről, szülésről való fantáziák, a korábban elszenvedett testi és lelki bántalmazások, a vetélések és az esetleges megszakított terhességek története, feldolgozása tovább nehezíthetik ezt az időszakot.
A szendvics generáció: gyermekemnek anyja, anyámnak gyermeke
A saját gyermekkorhoz fűződő érzések, a származási családhoz, anyához való viszony előtérbe kerül. Gondolatok, emlékek, érzelmek kavarodnak fel. A gyermekkor emlékeinek felbukkanása segíti azt, aki megismételni érdemesnek élte meg gyermekkorát, de felkavarhatja azt, aki fájdalmas emlékekkel vált felnőtté. Sok későbbi családi válság elindítója, ha nem munkáljuk ki magunkban az érett felnőttséget, ami egyértelműen kijelölt határokat is ad. Mindegyik generáció számára jó tudni kinek hol a helye és adott élethelyzetekben hol húzódik a saját család határa.
Gyakran fájdalmas és konfliktusokkal jár a tiszta határok kialakításának folyamata: kinek is tartozunk leginkább megfeleléssel, gondok megosztásával, döntések megbeszélésével, kinek a véleményét kell figyelembe venni.
A terhesség, szülés, születés, anyává válás lehetőséget ad, hogy a saját anyával való kapcsolat újraformálódjék, a felnőtté válás folyamata befejeződjék. Gyakran előfordul, hogy szüleiről, édesanyjáról nem vált le az anyajelölt. Ha idejében nem formálja meg felnőtt énjét, félő, hogy a baba feletti kontrollt átveszi valamelyik idősebb női családtag, legtöbbször a saját édesanyja.
Mintha mi sem történt volna
Sok nő vágyódik a gyermekre, de tart is a terhességtől, mert a vonzó és karcsú női identitásának elvesztését is látja benne. Fél a várandósság kilóitól, a bálnásodó alaktól, bőre feszességének változásától, vastagodó combjától és derekától. Kisbabára vágyik, de legszívesebben kihagyná a terhességet és a szülést; ezért várandósan öröm és félelem kettőse jellemzi. Szereti a méhében megbújó picikét, de azt is szeretné, ha testén mindez nem hagyna nyomot.
Szervi indokkal nem magyarázható meddőségi problémák hátterében gyakran húzódnak meg lélektani bonyodalmak, terhességtől, súlygyarapodástól való pánikszerű félelmek. Mindez sokkal egyszerűbb, ha az apa természetesen reagálni a biológiai folyamatokra; részt vesz a gyermekvárásban, és végig nőnek tekinti partnerét, szépnek látják növekvő hasát, izgalmasnak a várandósság állapotát.
Elterjedt tévhit, hogy a rosszullétek a várandósság tudattalan elutasításának jelei, de a kettőnek nincs köze egymáshoz. Az evolúciós magyarázata adja meg a választ. A rosszullétek a hetedik hét után jelennek meg, amikor a magzat szervei és végtagjai kialakulnak, ekkor még az anyai szervezet tartalékai éppen elegendő tápanyagot biztosít a magzat fejlődéséhez, ellenben óriási kárt tudnak tenni a káros anyagok.
Az evolúció azáltal védi a magzatot a számára veszélyes anyagoktól, hogy a nők többsége ebben az időszakban undorodik a markáns (csípős, keserű) ételektől, alkoholos és koffeintartalmú italoktól, valamint az anyai szaglás élessé válik a potenciálisan mérgező, romlott ételek kiszűrése végett. A hányás, hányinger akkor kezd csökkenni, amikor a magzati szervezet már kialakult, és a magzat növekedéséhez is több fehérjére és kalóriára van szükség.
Végre nem kell többet szűkölködnöm
A nők egy másik csoportja alig várja, hogy anya legyen. A várandósság lehetőséget teremt, hogy végre elengedhessék magukat, smink, diéta és divatmentes életet élhessenek, nem pusztán negyven hétig, hanem tartósan. Szinte átmenet nélkül a nőt föladva anyává válnak, amíg csak lehet. Nem pusztán a gyermekre vágyakozik, hanem arra is, hogy végre letehesse, az inkább nyűgnek, mint örömnek látott női szerepet. Már a korai időszakban is terhességre utaló ruhákat hordanak, járást vesznek föl. Nekik az anyaság biztonságot ad, és orvosolja az korábbi évek önbizalomhiányát.
Negyven hét pont elegendő a lélektani változások megszületéséhez. Ennyi idő alatt egyre közeledhet egymáshoz a nő, az anya, a feleség szerepe, miközben egyre bensőségesebb kapcsolat alakul ki a fejlődő magzattal. A baba visszajelzései segítik ezt a folyamatot, hogy mire megszületik, addigra az anya ráhangolódjék az anyaságra, és lélekben is eljusson a gyermek világrajöveteléhez.
Szerző: Rákos Piroska, pszichológus